A kardszárnyú delfinek családokban élnek, amik saját hívóhangokkal
rendelkeznek, csakúgy, mint egy nyelv dialektusa. Gyorsan megtanulnak új
hangokat utánozni, egy fogságban élő delfinnek kutatók még emberi
szavakat is megtanítottak. Az orkáknak saját köszöntő ceremóniájuk is
van, ami a rockkoncerteken előforduló pogóra emlékeztet. Ilyenkor
ugyanis két sorba rendeződnek, majd egymásnak ütköznek.
Gyilkos vadászok is, akik számtalan stratégiát képesek kidolgozni a zsákmány elejtésére.
Az Argentínában élő orkák például képesek a parton levő fókákat is
elkapni, még az Antarktiszon élő társaik hatalmas hullámokat idéznek
elő, hogy lesöpörjék a fókákat a jégtáblákról. Igazi ínyencek, mivel
gyakran csak a legfinomabb falatokat, például a tápanyagban gazdag
cápamájat eszik meg, a zsákmány többi részét pedig szimplán otthagyják.
Sok emberekre jellemző tulajdonság is megfigyelhető náluk, mint például a
gyász vagy az egymással törődés. A nőstény kardszárnyú delfin képes
több napig is maga mellett tolni a halva született borjút, mielőtt
elengedné. Az egészséges utódokra viszont egészen felnőttkorukig
vigyáznak. De segítik a sérült vagy idősebb egyedeket is, úgy, hogy
ételt fognak nekik. Az emberekkel az orkák jól kijönnek, sőt régen még
együtt is vadászott a két faj a bálnákra, igaz, mostanában
megszaporodtak a hírek a különféle bálnatámadásokról.
Comments
Post a Comment