A kardszárnyú delfinek

       Szaporodásukról elég keveset tudunk.      Akárcsak a többi cetfajnál, egyszerre csak egy utód jön a világra. A szaporodási idény nem köthető egyetlen évszakhoz, de a borjak többsége ősszel vagy tél elején születik. A nőstény utódait egy éven át szoptatja.        Az ivarérettséget nyolcéves korban éri el. A párzási időszak a tél kezdetén van, a vemhesség 16-17 hónapig tart, amelynek végén egy borjú születik. A borjak születésükkor 2-2,4 méter hosszúak. Fiatal állatokon a fekete részek szürkés, a fehér részek sárgás árnyalatúak lehetnek.  

     2016-ban világszerte 13 állatkertben tartottak kardszárnyú delfineket. Ez a szám korábban jóval magasabb is volt. A 13 intézmény közül négy található az Amerikai Egyesült Államokan; ebből három a SeaWorld hálózatához tartozik. Két-két állatkert van Japánban, Oroszországban, egy-egy Kanadában, Argentinában, Kinában és Franciaországban és a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek Loro Parque nevű állatkertjében.      A 13 állatkertben 56 kardszárnyú delfin él. Közülük 23-an szabadon, 33-an fogságban születtek. Három kivétellel olyan intézményekben élnek, ahol több kardszárnyú delfint tartanak, így fajtársaik társaságában lehetnek.       Mintegy 140 kardszárnyú delfin pusztult el fogságban. Tizenkettő visszatérhetett természetes élőhelyére. Ezek közül tízet néhány heti vagy havi fogság után, befogásuk helyétől nem messze engedtek szabadon, gyakran azért, mert közeli halálukra kellett számítani, és ezzel ...

A kardszárnyú delfin ma is viszonylag gyakori; hivatalos státusza védelemre szoruló (conservation dependent) . Állománya 100 ezer példányra becsülhető. A cetvadászat ezt a fajt is érintette, bár más fajoknál kisebb mértékben.    Kereskedelmi célú vadászata 1960 és 1980 között volt a csúcsponton. Ebben az időszakban mintegy 6000 állatot öltek meg. Egy kardszárnyú delfinből 750-950 liter olajat lehet előállítani. A kardszárnyú delfin állományait ma már nem a vadászat veszélyezteti, hanem a tengerek növekvő szennyeződése és zsákmányállataik túlzott lehalászása. Az állatokra veszélyt jelent a megnövekedett hajóforgalom is: 2006-ban a népszerű kanadai delfint, Lunát, egy teherhajó gázolta halálra. 

       A kutatások szerint a kardszárnyú delfin szinte minden kellően nagy állatot elfogyaszt, még a nála jóval nagyobb bálnákat is. Vitathatatlanul a tengeri tápláléklánc csúcsán áll.       A nagy sziláscetek közül bizonyítottan szerepel a kardszárnyú delfin étlapján a grönlandi bálna (Balaena mysticetus), az északi simabálna (Eubalaena glacialis), a szürke bálna (Eschrichtius robustus), a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae), a csukabálna (Balaenoptera acutorostrata), a tőkebálna (Balaenoptera borealis), a közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus), és Földünk legnagyobb állata, a kék bána (Balaenoptera musculus) is.        Kedveli a madarakat is, pingvineket, a kárókatonák és a tengeri récéket is elfogyaszt.   A fókák közül a kardszárnyú delfin megeszi a rozmárt (Odobenus rosmarus), az elefánfókákat, oroszlánfókákat, medvefókákat stb. is.      Ezt egészítik ki az olyan szokatlan...

       A kardszárnyú delfinek igazi ragadozók, szinte minden kellően nagy tengeri állatot megtámadnak és elfogyasztanak. A halak mellett megeszik a delfineket, fókákat, tengeri madarakat, de még a náluk sokkal nagyobb bálnákat is. Emberre ritkán támadnak, nem tekintik prédának.       Az első év során a fiatal állatok 43%-a elpusztul. A nőstények 10-12 éves koruktól, a hímek pedig többnyire csak 20 éves koruk után szaporodnak. A nőstények átlagosan 50 évig élnek, a hímek viszont csak 29 évig. Természetesen elélhetnek jóval hosszabb ideig is, a nőstények 80-90, a hímek 50-60 évig. A negyedik évtizedükön túljutott nőstények általában már nem fogamzóképesek. Mivel két ellés között 4-5 év is eltelik, egy nősténynek élete során 4-6 borja születik. Társas lények, 5-20 tagú családokban élnek.      A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartoznak, 50 km/h-s sebességre is képesek. Mint minden cet, farkukkal hajtják előre mag...

     A kardszárnyú delfin az ókor óta ismert, megemlíti Plinius Természetrajzának IX. kötete is. A hím átlagos hossza 6–8 méter, tömege 6 tonna, a nőstény átlagos hossza 5–7 méter, tömege 3–4 tonna. A legnagyobb ismert hím 9,8 méter hosszú és 10 tonna tömegű, a legnagyobb ismert nőstény pedig 8,5 méter hosszú és 7,5 tonna tömegű volt.        Teste vaskos, de áramvonalas, ezért kitűnő úszó. Feje lekerekített, „csőre” alig vehető észre. Hátuszonya és „szárnya” hosszú – ezért nevezik kardszárnyúnak –, a hímek hátúszója háromszögletű, a nőstényeké kisebb, hátrafelé hajló. A hátuszony magassága 1,8 méter is lehet. A fogságban tartott állatok hátuszonya – eddig ismeretlen ok miatt – egy idő után lehajlik. Fogazatuk egyénenként változik, 40-56 között.      A tengeri állatokhoz hasonlóan a háta sötét, a hasi része pedig világos, így felülről és alulról is nehéz észrevenni. Testén jellegzetes nagy fehér foltok is találhatók: a tengerbiol...